Levél 1840-ből

“A legfontosabb időszakban élünk, amit Dánia a reformáció óta megtapasztalt. Három évszázada nem volt ilyen mozgolódás. Nép a király ellen, slesvig-holsteniek, holsteniek, skandinávok, a monarcia barátai, francia-gondolkodásúak, az északi gondolkodásúak, liberálisok, royalisták, egyházi konzervatívok és a szabadság támogatói, mind egymás ellen. Nincs még egy Dánia nagyságú ország, amely ennyi éles ellentétet képes lenne felmutatni.” (Steven M Borish: Land of the Living, p136)

Részlet egy levélből, amit egy koppenhágai diák küldött bátyjának 1840 karácsonyán és ami annyira ismerősen hangzik, hogy nem túl nagy erőfeszítés elképzelni, hogy milyen is lehetett az az időszak.

Csak azért másoltam be, mert szeretem elolvasni akkor, amikor az ember úgy érzi, hogy egyre reménytelenebb az országunk jövője, hogy alig maradtak olyanok, akik érdeken túl is szót tudnak érteni egymással – és ebben tényleg az értés a lényeg, mert az emberek annyira más világokban, értékek mentén, újraírt múlttal, megálmodott jelennel, jövővel élnek, hogy a különböző körök bevált hívószavain túl képtelenek egymást meghallgatni és érteni.

Szívderítő a tudat, hogy ez az időszak az, amikor a dán “aranykor” kezdődött. Nem anyagias értelemben, hanem a társadalomban lévő megújulás irányába történő mozgolódást tekintve. Hiszen, ez az a korszak, ami a ma ismert dán típusú demokrácia bölcsője. Nem kis érdem benne Grundtvigé és követőié.

Grundtvig így emlékezett vissza erre az időre: “Dánia alábukott és egy olyan mély tízéves szegénységbe és reménytelenségbe süllyedt, olyan mélyen a tehetetlenségbe és a közönybe, hogy magam sem tudok úgy visszagondolni a 1820 és 1830 közötti időszakra, hogy ne érezzek egyfajta iszonyatot.”(Steven M Borish: Land of the Living, p137)

Ugye ismerős?

Kategória: História, Idézet | Hozzászólás most!

Grundtvig nacionalizmusa

Mai szemmel sokkal inkább feltűnik mennyire másként látta Grundtvig a hazafiság, a nemzet kérdését, mint amit más országokban értenek alatta, és ennek talaján egy teljesen másfajta nacionalizmus alakult ki, mint amit akár itthon is megismerhettünk.

A napóleoni háborúk alatt Dánia gyakorlatilag csődbe ment, 1814-ben át kellett, hogy adja Norvégiát Svédországnak, az 1864-es dán-porosz-osztrák háború elvesztése után, pedig, Schleswig-Holstein-t is elcsatolták. Ezzel Dánia területe és lakossága pár évtized alatt a harmadára csökkent. Az egész ország hatalmas drámát élt meg kívül-belül, sokan azt sem érezték túlzásnak, hogy ez már Dánia végét jelenti, amivel el is tűnik a történelem süllyesztőjében.

A kilátástalanságra válaszul, Grundtvig és követői azt hirdették, hogy amit az ország területében elvesztett, azt szellemében kell visszaszereznie, vagy kompenzálnia. (Ez a gondolat egyébként más skandináv országoknál is megjelenik.) Ebben a hozzáállásban a nemzet egy közös kultúra, illetve, egy állandóan változó történelmi környezet, ami maga a tápláló gyökérzet és megadja azt a kontextust, amin keresztül az egyén megismerheti a világot. Mind az egyén, mind a közösség számára létezik felvilágosodás, amit csak ebből a kontextusból indulva tud megtalálni. Grundtvig szerint a társadalom célja az, hogy olyan feltételeket teremtsen, amelyben a felvilágosodás megélhető.

Mivel minden népnek saját kultúrája van, amivel önmaga is hozzájárul a nagy közös történelemhez, így egyikőjüké sem tekinthető értékesebbnek vagy éppen értéktelenebbnek. És ez az az elem, ami miatt a dán nacionalizmusban nem jelenik meg a dán nép felsőbbrendűsége bármely más nép felett.

Grundtvig azt is állította, hogy dánnak nem csak születhet valaki, de választhatja is, gondolva itt a bevándorlókra. Azt mondta, hogy amíg egy külföldi ebben a kontextusban akarja önmagát megtalálni, a jövőjét, el akarja fogadni az ország által ajánlott értékeket, nyelvet, felelősséget érez az ország sorsáért, ugyanolyan jogú dánnak tekintendő, mint akinek a családja mindig is ott élt.

Még egy fontos eleme van a nacionalizmusnak Grundtvig gondolataiban, ami aztán a dán szabadiskola rendszer kialakulásában és az abban használt módszerek kialakításában is az egyik legfőbb alap és egyben cél is lesz: bárminemű dominancia és irányítás elutasítása. Ha a társadalom bármely területét nézzük, folyamatosan része az irányításra való törekvés, ahogy az egyik kontrolt igyekszik szerezni a másik felett.

A francia forradalom, majd a júliusi forradalom és annak nyomán Európán végigsöprő forradalmak tapasztalatai mondatták vele, hogy hasztalan a hatalom lebontásával szabadságot kivívni, mert attól még ugyanúgy hatalom kerül majd a helyére, legfeljebb egy másik, de az lehet akár sokkal rosszabb is, mint a megdöntött. Szívesebben látott volna helyette egy békés átalakulást, amelyben a társadalom különböző részei kölcsönösen elfogadják egymást és megértéssel, párbeszéd révén alakítják egymást, vagy még közelebb áll Grundtvig gondolataihoz az a szóhasználat, hogy “termékenyítik” meg egymást. A közös elv a szabadság szeretete és tisztelete, az elnyomás elutasítása.

A Jyllands-Posten 2005. szept. 30-i számában leközölt tizenkét Mohamed karikatúrát, amit aztán még vagy 50 országban is publikáltak. Bár a botrány folyamatosan eszkalálódott, a hozzá kapcsolódó zavargások csak februárban kezdődtek, és napjainkig több, mint 100 ember halálát okozták.

2006-ban Flemming Rose, a kultúrális szerkesztő levelet tett közzé a Washington Postban, hogy magyarázatot adjon arra, hogy miért jelentette meg a karikatúrákat:

“Szeptember végén egy dán standup komikus mesélte el egy interjúban a Jyllands-Postenben, hogy nem okozna neki problémát a Bibliára vizelni a kamerák előtt, de ugyanezt már nem merné megtenni a Koránnal. …

De ha egy hívő azt várja el, hogy én, mint nemhívő, kerüljem a tabuit egy nyilvános domainen, akkor nem a tiszteletemet kéri, hanem a behódolásomat. És ez összeegyeztethetetlen egy szekuláris demokráciával.” (A teljes levél elolvasható a linken: Flemming Rose: Why I Published Those Cartoons )

És akkor bevillan a kép, ahogy német megszállás alatt, a koppenhágai lakosok minden reggel kivonultak a csatornapartra, hogy a német katonákon nevessenek. Pusztán azért, mert egy totalitárius, mást leigázni akaró rendszert képviseltek.

Ami e két példában is jól látszik, az a grundtvigi nacionalizmus gyöngye, túl azon, hogy a nemzet egy kultúrális közösség: az egyén, a sokszínűség tisztelete, de csak szabadságban, az irányítás teljes elutasításával.

Kategória: Bővebben..., História | Hozzászólás most!

Grundtvig élete röviden

Nikolaj Frederik Severin Grundtvig 1783 szeptember 8-án született és 89 évesen halt meg, 1872 szeptember 2-án. Ha pontosítani akarnám, hogy mivel foglalkozott, olyanokat sorolhatok, hogy pap volt, teológus, író, költő, filozófus, nyelvész, történész, legenda kutató, tanár, népművelő, nyelvész, nyelvújító, politikus, a dán népfőiskolák atyja.

Luteránus lelkész apjának köszönhetően nagyon vallásos környezetben nőtt fel, anyjától viszont örökölte az északi legendák, hagyományok és történelem iránti rajongást. Életét végigkísérték az ellentmondások, drámák, a konfliktusok, összeomlások, meghasonlások és az ezeket követő megvilágosodások. Évekig dolgozott lelkészként, de egyre inkább támadta az egyházat, amiért az elidegenedett az emberektől, míg nem eltiltották a prédikálástól, magát pedig, évekre cenzúra alá helyezték. Aztán 1848-ban, a dán-német konfliktusra válaszként luteránus vallását is megtagadta és helyette egy népi egyház létrehozásán munkálkodott, ami északi pogány elemeket is beemelt volna a kereszténységbe. Élete végéig prédikált.

Háromszor nősült, de csak egy fia született, Svend Hersleb Grundtvig, dán népdalgyűjtő, irodalomtörténész, etnográfus és fordító. Élettörténetében mégis Constance Leth kap kiemelkedő szerepet, akiknél házi tanítóként dolgozott tanulmányai alatt, míg nem a ház asszonyával kölcsönösen egymásba nem szerettek. Összetörve ésa bűnös szerelem elől menekülve, Grundtvig idő előtt felmondott, de úgy tartják, hogy az a tűz és rajongás, amit Constance iránt érzett, lett később az alapja mindannak a lelkesedésnek és tűznek, amit élete végéig a munkáiba fektetett.

Konzervatív, royalistából lett abszolút liberális, részt vett az első alkotmány összeállításában. Az élő beszéd, a tapasztalat erejében hitt, de megszámlálhatatlan mennyiségű könyvet, verset, tanulmányt, stb. írt. Azt mondják, sosem feküdt le aludni. Még utazásai során is beült egy karosszékba az asztal mellé és dolgozott. Mikor elfáradt, leoltotta a villanyt, aludt pár órát, majd kipihenve újra munkához látott.

Korára jellemző nacionalizmus nála is megjelenik, igaz, mai szemmel nézve egy sokkal modernebb, előremutatóbb formában: abban hitt, hogy minden népnek megvan a maga jellemző gondolkodásmódja, kultúrája, mely szempontból egyik sem lehet több vagy kevesebb, mint a másik, legfeljebb más. Bár magát is nacionalistának tartják, legtöbbször nyilvánvaló, hogy nem csak dánokban gondolkodott, hanem összességében a skandinávokban, – akikről egyébként, azt tartotta, hogy Európában talán az egyetlen nép, akiket elkerült a más népekkel való keveredés, éppen ezért a karaktere visszavezethető egyfajta ősi karakterre.

 

Kategória: História | Hozzászólás most!

Miért pont Grundtvig?

Erre rendkívül egyszerű válaszolni. A gondolataiban egy egész ország gyökerezik, egy egész népet inspirált. Úgy van jelen, hogy az emberek nem is tudják, hogy az adott mondás, ének, megfogalmazás, gondolat Grundtvighoz köthető, közben meg nehezen érthető meg a dán demokrácia logikája nélküle.

Mert több, mint 200 éves lenne, ha még mindig élne, de ugyanúgy tanulságos a mának, inspiráló és elgondolkodtató. Mert van benne valami lélekemelő. Az ellentmondásossága ellenére is valami tisztán csengő.

Mert a kor, amiben élt, sokban hasonlít a mai Magyarországra és ettől a gondolatai egyben reménykeltők is. Érdeme felbecsülhetetlen abban, amit úgy hívunk, hogy dán felvilágosodás. Főleg, mert az európai felvilágosodással ellentétben, ez tényleg valódi felvilágosodást hozott: “folkeoplysning”- ami szó szerint lefordítható népi/népszerű felvilágosodásnak, de kívülről nézve így is érthetetlen. Egyébként, tényleg érthetetlen, egészen addig, amíg az ember meg nem érzi a jelentését. Mert inkább egy szemlélet, egy felfogás, egy oktatási rendszer, melynek legbecsesebb eleme a szabadiskola rendszer, köztük a népfőiskola. Márpedig, ahogy a mondás tartja… három dolog van az életben, amit az ember addig nem ért meg, amíg meg nem tapasztalja: a szerelem, a demokrácia és a népfőiskola, vagyis a “folkeoplysning” maga.

New Year’s Morning – by NFS Grundtvig performed by Nephew

Blown off was my power – and murdered my peace
It thundered in darkness: and if you had faith
To move even mountains
It profits you nothing
When stony and cold is the heart

New Year’s Morning

Then misery taught me – in midwinter’s chill
That light without warming – is torment of hell
To struggle I wanted
Towards love’s very fountain
Myself I did wish to transform

New Year’s Morning

Where darkly from mountains – a thundering sound
Ascends with much power – from song of the old
Where tones fully bustle – with roar over field
As torrents do weiter – in dale of the cliffs
Just there felt belonging
My heart which when speaking
Like roar, was an echo in stone

New Year’s Morning

Sing low over forest
Sing high over water:
God’s peace over people of the north

New Year’s Morning
New Year’s Morning

Kategória: Vélemény | Hozzászólás most!